Nem, nem a női nehéz napokról fogok most írni, nyugi. ;) Csak van mikor felébredsz reggel és tudod, hogy uhh, hát nem ez lesz életed legszebb napja, a legszívesebben szívlapáttal csapkodnád fejbe magad, csak hogy kómába kerülve éld túl. Node még edzés van mára. Ilyenkor tudod, hogy készvége, a túlélésért fogsz küzdeni.

Erre szokták azt mondani, hogy nem kedv kérdése az edzés, meg a hangzatos "a célod elérése érdekében" kifejezés is olyan gyakori, hát lótúrót! Fáj, nyilall, sajog, rossz a kedved, felhős az ég, hamisan csicseregnek a madarak, meg havazik és baromi hideg van, meg amúgyis a szomszéd Rozika a múltkor azt mondta, hogy el fogok fogyni ha továbbra is ilyen sokat futok, úgyhogy a mai napot kihagyom. Na ilyenkor van az, amikor Bear Gryllst megszégyenítő túlélési ösztönökre van szükség, vagy elviszi a cica az eddig befektetett energiát.

Jaj nem, nem fogok tanácsokat osztogatni, csak leírom, hogy én is tudom, kutyanehéz az ilyen nap, pláne edzéssel spékelve. Oké, lebuktam, nekem is van egy mondat, ami megfogott és segít, az IronMan magazinban egy hirdetés volt. Egy kép, egy futóval, talán szakadó esőben és odaírva aszongyahogy: "Ha könnyű lenne, mindenki meg tudná csinálni." Azta, ez mennyire igaz. Lehet beírom alcímbe ide a blogra, merthát na, valljuk be, van ebben a mondatban valami elemi erő.

Mert ha szúr, fáj, sajog, nemakarom hangulat van és mégis megcsinálja az ember, az egy félmaratonnyi akaraterő egy 5 kilométeres futótávra! Hm...ebbe így még bele sem gondoltam, de tényleg. Az ilyen napokon az 5 km edzéshez kell annyi öntudat és akarat, mint amennyi a félmaratonhoz kellett. Akkor most én minden héten fogok futni az agyammal egy félmaratont, na az már menő!

El is indulok, még mielőtt meggondolom magam! Kívánjatok sok kitartást az agy-félmaratonomhoz! :)