Megvolt, köszönjük! Tökéletes futóidő volt, 14 fok, semmi eső, semmi szél, így november közepén kívánni sem lehetett volna szebbet! Természetesen nálam bekövetkezett minden nő álma, mert mikorra kell, hogy meglátogassa Piroska a nagymamát? Hát naugye, pont verseny előtti nap! :) Következésképpen pont belehaltam a félmaratonba, az 5. kilitől fájdalmas alhasi görcsök kínoztak végig. Kellemes volt, nem kívánom senkinek. Ennek ellenére sosem gondoltam volna, hogy a kitűzött 1:50-es időt hozni tudom. És de! Mert atomkirálysirály vagyok és namennyi lett? Na mennyi lett? Hát 1:50:02!  Ahhahhhahaaaaaaa! Örömbódoccsá, betoltam egy egész tábla oreo kekszes Milka csokit! Az kell, hogy tudjak regenerálódni! :) Bár a második fele egy perccel lassabb lett az elsőnél. No de ez kit is érdekel? Engem tuti nem, mert simaliba volt. Ójessz jogos a kérdés van-e tovább? Na a következő cél a Vivicittán az 1:35. Lehet röhögni, de az meglesz. Lehet reális is, hiszen a szeptemberi WizzAiren 2:04:14-et futottam...na majd meglássuk, bazinagy drukkolást kérek mindenkitől! És tessék egy fényképes bizonyíték még a végére. ;)