A betegség margójára
Na persze, mikor a futót elkapja a nátha. A hisztispicsás mindenemet, szerintem most rosszabb voltam, mint a beteg férfiak (már bocsi fiúk, de a beteg férfinál nemsok hisztisebb van :)). Kezdjük azzal, hogy számtalan helyen olvassa az ember, mit kell csinálni, ha valaki fut és lebetegszik. Az alapkövetelmény, hogy tilos az edzés. Na bummpassz kész, mit fogok én csinálni most? A második alapkövetelmény, hogy a teljes gyógyulás után 2 napig még nincs edzés. Letargia kész. Szóval volt ez a nátha...nem durva, semmi láz, csak kaparó torok, kis orrfújás, de éreztem azért, hogy nem stimmelnek a dolgok. Gondoltam önmérsékletet tanúsítok és igen, én akkor most nem futok! Még ide, a blogba se írtam, hogy ne legyenek annyira durvák az elvonási tüneteim.
A poklok kapujában jártam...a Kedvesem ment futni folyamatosan, én meg kocsányon lógó szemekkel követtem és vágyakoztam a suhanásra. Aha, igen, többször elővettem a futócipőmet, letakarítottam, babusgattam, elmentem futóboltokba nézelődni, hogy a hangulatot legalább érezzem. Mint egy rossz alkoholista, mikor remeg a keze a pia után, nekem a lábam remegett a futás után. :)
10 nap kellett, hogy minden rendbe jöjjön, pedig becs szó C-vitamin, tea, immunerősítő, minden megvolt, de ez valami makacs egy takony lehetett. A légzés képessége orron át meg ugye azért kell egy futónál. :) És akkor jött egy olyan, amire nem számítottam, amikor kimentem először futni. Gondoltam tolok egy regenerációs 8 kilót, nem durván, alacsony pulzuson, csak hogy visszaszokjak és ne terheljem annyira a szervezetem. Kimentem a szokásos Bikás parki futópályára és hajrá. Gyanakodhattam volna, mikor kezdtem sorban előzgetni a futókat, de mivel a pulzusom alacsonyan maradt, a lábamban nem éreztem semmi erőlködést, gondoltam most a lassúak futónapja van, csak ezért hagyok le mindenkit. Nem néztem az órámat, csak futottam és örültem annak, hogy végre újra képes vagyok rá. Aha, aztán mikor megvolt a 10 kör, ami kb a 8 km-et jelenti, rápislogtam arra az órára csak a kontroll kedvéért, hogy tényleg vége-e és akkor azért kigúvadtak a szemeim, mert 5:20-as átlag kilométert mutatott.
Nanem, ez nem lehet, tuti beszart az óra, valami idióta műholdra jelentkezett fel a GPS, ufók térítették el a jeleimet vagy mittudomén. Jöttem is haza gyorsan, óra adatok feltölt, aztán csak lestem magam elé...tényleg 5:20-as tempó sikeredett úgy, hogy teljesen visszafogtam magam. Nem akarok semmi húdeokosat megmondani, bár valami olyasmit olvastam, hogy a sok edzés eredménye egy pihenő hét után látszik igazán. Jajtélleg, de buta vagyok, hát le se írtam mihez képest jó idő ez. :) Természetesen magamhoz képest, mert eddig a versenyen elért legjobb időm a Nike Runwway Run-on volt augusztusban, ahol a 6 km-en 4:55 pace-t toltam átlagban. Edzésen a legjobb 8 km-en 4:50-es pace volt a betegségem előtti héten és ott a végére belehaltam, ez a tempó totál kicsinált. Szóval az, hogy én most, így regenerálódás címszóval, tök nem megerőltetve, simalibán 5:20...na az húbazzeg. :)
Azóta volt már egy melóból éjszaka hazafutásom (8 km) és vasárnap letoltam a hosszúmat, a 21 km-et, lévén maratonra készülök (csendben, zárójelben megjegyzem és az IronMan-re ;)). A betegség hetének edzéseit kihagytam simán és azzal a héttel folytattam, ami éppen a felgyógyulásomra esett. WizzAir Félmaratonon 2:04:14 volt az időm, most vasárnap a városon keresztül körbe-kasul futás, piroslámpákkal, emberek kerülgetésével, városnézős tempóban 1:58:08. Húúúúáááááá, hasítsunk! :) 
Nokéremszépenalássan, lehet ez a kis nátha igazából még jót is tett! Az izmaimnak mindenképp! Felbuzdulva ezen eredményeken le is csaptam a Kedvesemre, hogy akkor november 15-én megyünk a szezonzáró Intersport Félmaratonra Siófokra. Szállás lefoglalva, természetesen egy wellnessben, hogy előtte és utána legyen idő regenerálódni, aztán hajrá, nagyon kíváncsi leszek mennyit bírok! Nem, nem tűzök ki célt, de a titkos vágyam az 1:50 alatti idő. Az azért nem lenne lófasz, pláne, hogy március óta futok...bár ha nekem megy, megy ez másnak is. ;)
